2001 tavaszán született meg Zsámbokon az a kisgalamb, aki később kora egyik legkimagaslóbb versenyzőjévé vált. Gyűrűszáma és óriási teljesítménye alapján joggal nyerte a 9595 Ász nevet és viselte is haláláig.

Kézbevéve már egészen fiatalon látni lehetett, hogy valami különlegességgel állunk szemben. Beszélően okos, kedves arca, értelmes tekintete, nemes arcvonásai, komoly intelligenciát sejtettek.
Kitűnő tollazata, erős felépítése, masszív csontozata, izomzata, erőteljes fizikumról árulkodtak.
Nyakán a tollak már fióka korában is úgy ragyogtak, hogy óriási vitalitásához kétség sem férhetett. És úgy is lett: Élete során soha nem volt beteg. A "kötelezőkön" kívül soha nem kellett őt gyógyszerrel kezelni, mindig egészséges volt. Egyszóval igazi klasszist mutatott, valami olyasmit, amit a kb. 120 - 140 vele egykorú társa közül egyik sem, pedig a 2001-es egy jó évjárat volt.
Természetesen ő volt a legtöbbet kézbevéve a fiatalok közül, hiszen a tenyésztője gyorsan "kiszúrta" őt magának. Mindig mondogatta is, hogy ezer fiatalt kell ahhoz legyűrűzni, míg egy ilyen születik. Én ezt kis túlzásnak véltem, de tudta, hogy mit beszél. Szavai vastagon beigazolódtak: A 9595 akkora klasszissá nőtte ki magát, amire alig van példa. De ne vágjunk ennyire a dolgok elébe!

Természetesen még a fióka előtt állt a dúcba való beszoktatás a fiatal galambok versenye és az ezekkel járó ezer veszély. Mellőle is hullottak a társai ugyanúgy, mint bármely másik dúcban, de őt szerencsére elkerülték a betegségek, balesetek, ragadozók, így fejlődése töretlen volt.

Kb. 5 hónapos lehetett, amikor elérkezett számára is a fiatalok versenye. A tréningekből és a négy versenyből álló sorozat eléggé érdekesen alakult a 9595 szemszögéből. Három versenyen egyáltalán nem ért el helyezést, egy ízben azonban egy meghökkentő I. díjat szállt több mint ezres konkurenciával szemben. Megvillantotta tehát a tehetségét, de nem mutatott meg mindent.

A 2002-es szezon rosszul kezdődött számára. Ő volt ugyanis a figyelem középpontjában, mint új schampion -jelölt, erre az történt, hogy a szezon első versenyén Győrből nem jött haza a többi galambbal, sőt az éjszakát is kint töltötte. Na majd reggelre megjön! De nem jött meg. Bizakodik az ember egy ideig, de a galamb hazatérési esélyei napról napra csökkennek. Egy hét telt el a győri verseny óta, a többi galamb már az újabb erőpróbára készült. Lázár Tibor - a tenyésztő - talán már le is mondott róla, amikor egyszer csak leszállt a tetőre. Szinte hihetetlen! Túlélte és hazaérkezett. Megtörténik az ilyesmi, de eléggé ritkán.  Talált elég élelmet, ivóvizet, nem sebesült meg, és bár éhes volt, törődött és fáradt, mégsem ült be idegen dúcba.
A győri versenyen ugyan "megcsúszott", de küzdenitudásból, akaraterőből, kitartásból jelesre vizsgázott.

Természetesen a következő útra nem lett bekosarazva, nagyon helyesen pihenő lett előírva számára. Nem is elsősorban a fizikai állapota miatt, hanem lelkileg is rendbe kellett jönnie. Sikerült! Két hét pihenő után már nem volt semmi, ami megállíthatta volna őt. A hátralévő 10 versenyen 10-szer helyezte magát. De micsoda élhelyezések, sőt díjak voltak azok. Ekkor már látszott, hogy ő nem tréfál, pedig még csak egyéves volt, vagyis semmilyen tekintetben sem kiforrott versenygalamb.
Ha csak ennyit teljesített volna összesen már az is nagyszerű eredmény lett volna. Ez azonban csak ujjgyakorlat volt az Ász-nak. Kétévesen aztán valóban beindult a gőzhenger. Ellenállhatatlan volt, lenyűgöző stílusban szólózott. Természetesen mind a 12 versenyen előkelően helyezte magát. Olyan szédületesen gyors volt, hogy ontotta a díjakat, többek között I. díjakat is. Többször is legyőzte az egész mezőnyt. Előfordult olyan eset is, hogy a saját testvérével érkezett haza és csak másodiknak ugrott be, így "csak" II. díjat szállt több mint 1000 galamb ellenében, míg az első díj a testvérének jutott. Fantasztikus volt.

Általában ha egy galamb az egyik évében sokat teljesít, akkor semmi furcsa nincs abban, ha a következő szezonban egy kicsit "visszavesz". Ez természetes? De nem a 9595 Asz-nak. Kíváncsian vártuk, hogy mi fog következni; Elfáradt az előző szezonban vagy vannak még tartalékai? Mindenesetre olyan sorozatot senki sem várt már tőle, mint amilyent korábban teljesített. Lett is nagy meglepetés, mert az Ász felülmúlta korábbi önmagát, magasabb fokozatba kapcsolt. Csak szuperlatívuszokban lehetett róla beszélni. Fenomenális volt, lenyűgöző, szinte verhetetlen. Nem is volt kérdéses, hogy minden versenyen helyezi magát. De hogyan! I, II, III. díjak 1000 - 1500-as mezőnnyel szemben. Az első tíz között többször is. Ez valóban elképesztő.
Akkora vitalitása volt, hogy fáradtság soha nem látszott rajta, betegség nem tudott úrrá lenni rajta, szinte mindig formában volt és mutatta is a formajegyeket. Ha szinte világítóan ragyogtak nyakán a tollak vagy telehordta a fészkét ágakkal, gallyakkal estére, akkor azon a hétvégén már szinte biztosan díjat szállt a versenyen.


Ha egy kicsit mattabb lett a tollazata, nem ragyogott annyira, a formája visszaesett, akkor "csak" szimplán helyezte magát, de soha nem hagyott ki. Óriási küzdenitudását, akaraterejét mindig megmutatta. Mindegy, hogy rövid- vagy hosszabb távú verseny volt, mindig teljesen kihajtotta magát, a "bumlizást" nem ismerte. Előfordult, hogy annyira elfáradt, hogy a hazaérkezéskor lecsúszott a bejáróról, alig bírt bemenni? de nyert. Volt lelkiereje, hogy a végsőkig kirepülje magát, ha kell. Néhány óra elteltével azonban szinte fitt állapotban volt. Szervezeti szilárdsága, regenerálódó képessége, messze átlagon felüli volt. Az intelligencia, vitalitás, küzdenitudás ilyen magas fokú kombinációja olyan ritka, mint egy telitalálat a Lottón.
Ebben az évben elnyerte Magyarország "Év Galambja" címet.

A következő szezonban a sorozatot ott folytatta, ahol előzőleg abbahagyta, de már csak rövid és középtávon. Kerületi szinten I, II, III. díjak, élhelyezések futószalagon. Utódai - bár az ő nagyságát természetesen nem érhették el - az átlagtól sokkal jobbak lettek. Akkora klasszis volt, hogy gazdája már hosszútávra nem küldte, nem kockáztatta őt. Természetesen minden versenyen helyezte magát, 12 út 12 helyezés. Nem tudott hibázni, egy óriás volt a szó nemes értelmében.

2004.-ben Magyarország legjobb középtávú versenygalambja volt, így elnyerte a Nemzeti I. díjat, egyben jogot szerzett arra, hogy hazánkat képviselje Portoban a XIV. Postagalamb Olimpián. Ott olyan világnagyságok galambjait előzte le, mint pl. a Herbots család.

Most azt gondolhatnánk, hogy miután a 9595 Ász elérte versenyzői karrierjének csúcsát - jól megérdemelten - tenyészdúcba kerül, hogy utódaival emelje a dúc színvonalát. Valószínűleg féltve a csodagalambot mindnyájan így cselekedtünk volna. Lázár Tibor azonban másként galambászik, mint a többség. Elutasított igen komoly vételi ajánlatokat és volt szíve tovább röptetni a hímet. A nyár közepéig minden jól ment. Az Ász tette a dolgát, sikert sikerre halmozott. Hat verseny hat helyezés, szinte rutinszerűen.

Igazi harcedzett öreg róka volt. Rutinos, tapasztalt, sok nehézséget, bajt megért viharvert versenyző. A feleresztési helytől hazáig soha nem érte baj. Valahogy a kifinomult érzékszerveivel, ösztöneivel mindig kikerülte azokat a helyzeteket, ahol veszély leselkedhetett rá vagy ha bajba került, szívósságával, erejével, eszével keresztül verekedte magát rajta. És bekövetkezett az, amire senki sem gondolt volna. Otthon a dúcában a saját fészkében pusztult el tíz másik társával együtt egy éjszakai ragadozó támadása során. Olyan galamb veszett el akkor, amilyenhez hasonlót nagyon nehéz lesz tenyészteni. Ilyen kaliberű galambot az egész magyar galambászat történetében is csak néhányat ismerünk. Szinte pótolhatatlan. Tudjuk mindnyájan, hogy nagyon - nagyon sok tenyésztő egész galambász pályafutása alatt is csak álmodozhat a dicsőséges kerületi I. díjról. A 9595 Ász egymaga hat kerületi I. díjat nyert. A II. III. ? X. díjainak se szeri se száma. Eredményeivel, megjelenésével olyan lelkesítőleg hatott a Magyar galambászok többségére, hogy szinte mindenki hasonlót szeretett volna magának. Rengetegen elkezdték keresni és keresik azóta is  a Nelles Van de Pol galambokat. Reméljük közülük is sikerül valakinek egy újabb Ász-t tenyészteni.

Buzás János